Tartalék üzemmódON

Na bumm, 5 hónap vigéckedés után ide is beköszöntöttek a hétköznapok. Elmentek anyáék és a barátok február végén és velük együtt elmúlt az őrült vakáció feeling is.  

  

  

  

 Jópár napig küszködtem a hiányuk miatt. Aztán március első fele kegyes volt hozzánk, érkezett pár igen jófej vendég, aki gyorsan helyre tette a jókedvemet. Szuper túrák voltak és újra pozitív megerősítést kaptunk, hogy Ao Nang jobb hely, mint Phuket és hogy jól végezzük a munkánk. Ismételten fantasztikus embereket ismerhettünk meg. És amikor azt hittük, hogy ennél jobb már nem jöhet, megérkezett az idei szezonunk utolsó nagy 6 fős csapata és feltették a pontot a szezon végére. Csuda egy társaság volt! 😉 Szuper privát túrák, fergeteges hangulat és hosszú beszélgetések. Szerintük pedig Krabi Samuinál is jobb, úgyhogy dagad a májunk. És ők azok, akiknek el is hiszem, hogy jövőre újra találkozunk. Aztán volt itt még egy érdekes társaság, akiket sajnos nem sikerült közelebbről megismernünk, mert csak átutazóban voltak. Ami nagy kár, mert végtelenül szimpi emberek. Ők a turisták azon rétege közé tartoznak, akik utaznak, nem pedig nyaralnak. Célpontjaik a legkevésbé látogatott szigetek, partok. Aztán ők is elmentek és már kerek 8 napja csend van. És ezt a csendet fokozza, hogy szinte ki sem mozdulunk itthonról. Először gondoltuk nem baj ha pár napra kivonjuk magunkat a forgalomból és ha nem muszáj nem leszünk a szabad levegőn. Ugyanis időközben itt jól befűtöttek, napközben standerden 40 fok van és perzselő napsütés. Már ez nem európai embernek való és a jövő héten állítólag érkezik a 44. Szóval a házban az eddig nem üzemelt klímák most egész nap mennek. Éjszakára lehül 26 fokra, elég egy nyitott ablak. Aztán mikor pont kigondoltuk, hogy hogyan kéne útnak indulni és felfedezni az eddig nem ismert területeket itt a megyében, Anti sikeresen elcsúszott a motorral és hopp, volt-nincs bürke plussz fáj a borda. Azóta ágynyugalom és ennek is már 4 napja. Mint tudjuk, a nyugalomban lévő test csak a nyugalmat vonzza. Én ezt nehezen viselem és úgy érzem megállt az idő.  

  

  

 Ilyenkor mindig bekapcsol egy védekező mechanizmusom, miszerint alszom….sokat, órákat, napokat. Anti ettől kivan és azt hiszi én ezt élvezem, pedig nem is. Csak szerintem azért nem érdemes felkelni, hogy az ember kitakarítsa a fürdőt. Ha 2 program között lótifutiban még a mosást is be kell tenni, az úgy oké, szívesen! De csak ezért felkelni számomra nulla motiváció. Közben kedvemet szegte még az is, hogy anyagilag már nem állunk valami fényesen. Persze az éremnek két oldala van és erről bővebben fogok írni később. És akkor még jött az is, hogy meghirdettük a kismotort kihasználatlanság miatt és mikor volt iránta érdeklödő,  a moci bedobta a törülközőt. Teljes motorfelújításon esett át, Anti újrafényezte az elemeket. Egy halom pénzt költöttünk rá és most itt áll az udvaron, mert senkinek sem kell. Ami még jó, ugyanis a motor nem indul be, tehát ha Anti jobban lesz vihetjük vissza a szerelőhöz, bízva abban, hogy azért valaki csak felfigyel a szépségére az interneten.  

  

  

 És akkor mikor azt reméltem rosszabb már nem lesz, beköszöntött a Húsvét. Mondjuk nekünk csak a fészbukon, mert itt aztán nem örvend nagy népszerűségnek a mi Jézusunk feltámadása. Mindenki otthon van a szülőföldjén a családjával, beszélgetnek, sonkát falatoznak. Sokaknál tojásfák díszitik otthonukat és kis nyulak szaladgálnak a lábuk alatt. Közben tavaszodik odakint és a tavaszt imádom. Imádtam mikor már elég volt egy pulcsi meg mellény, a kocsiban már le lehetett engedni az ablakot és újra felkerült a napszemüveg is a szemre. A természet lecserélte szürke gúnyáját, a nap úgy sugárzott be az ablakaimon, hogy körbenézvén a lakásban az első gondolatom valóban a tavaszi nagytakarítás szükségessége volt. Bár hosszú évek óta nem vagyok már otthon, mégis még mindig folytogat az olykor elkerülhetetlen honvágy. Mert igaz, hogy otthon felemésztettek a szürke hétköznapok állandó gondjai, mégis mindig akadt valami -időről-időre- amiért érdemes volt állni a sarat. Ebben a számomra csodás 6 hónapos hepiségben azért lemaradtam fontos dolgokról. Szeretteim születésnapokat, névnapokat, évfordulókat ünnepeltek nélkülem, gyermekek láttak napvilágot, családi együttlétek zajlottak. És az idő ketyeg,szalad meg rohan, senki nem lesz már fiatalabb. Én meg hajszolva a boldogságom egyre messzebb kerülök az emberektől, akik fontosak nekem. Annak, hogyha valaki az álmait éli nem csak valutában mérhető ára van, sőt helyesebben megfogalmazva, nem a pénzeddel fizeted a legnagyobb árat.Most napok óta csak arra tudok gondolni, hogy milyen jó lenne otthon lenni és résztvenni az ünneplésben. Mikor minden nap részese lehettem a családi körnek és a baráti társaságnak még nem is tudtam, hogy ez ekkora dolog. Egyszerűen természetes volt hogy ők vannak és olykor egy-egy eseményt még nyűgnek is éreztem. Már negyedik éve elindultam és azt gondoltam ezt a honvágy kérdést már letudtam az első svájci évemben. Most Thaiföld megtanította nekem, lehetsz bármilyen csodás helyen bármeddig és boldogan, a szíved egy része örökre otthon marad. A honvágy sosem szűnik meg csak elhalkul. Ez alkalommal 5 hónapig voltak csendben a hangok a szívemben.

  Azért mielőtt azt gondoljátok, hogy pár hét rossz passz miatt én már csak siránkozni tudok , gyorsan megemlítem, hogy ez a “csoda” is csak 3 napig tart. Hálaajóégnek! Kereken 4 hét múlva visszaindulunk Svájcba, munkába állunk és a következő ünnepet, május első vasárnapján már azzal töltöm, akivel kell. De előtte még vár itt ránk egy költözés és egy izgalmas hazautazás. Szóval Anti gyógyulj meg hamar, mert így túl sok időm van badarságokon agyalni és az elmúlt hét is azt mutatja, ez senki  sem jó. 😇 

Minden kedves szerettünknek kívánunk boldog nyuszikát, tartalmas hosszúhétvégét a rokonokkal és plussz kilókat, mert mi sem lettünk soványabbak itt a fene nagy nyaralásban. 🙈🙈🙈 Köszönjük a hazaváró szavakat a barátoktól, hamarosan érkezünk, mert már mindenki nagyon hiányzik!

   
   
    
    
    
    
     
   

 

Advertisements

2 thoughts on “Tartalék üzemmódON

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s