Szumma szummárum

Hazaindultak az utolsó vendégeink is és mi is hazaindulunk 2 hét múlva. Tehát kijelenthetem, vége a 2016 os szezonnak, ami a mi első szárnycsapásunk volt itt Thaiföldön. Most van egy kis csendesség, már azt is mondhatom hogy unalom körülöttünk, így gyorsan megírom az év végi összegzést ide a saját blogomra, mert ezen kívül még 3 cikk megírása van előtérbe helyezve az internetre, különböző fórumokra és utazós szövetségeknek. Szerencsésnek mondhatom magam, mert igaz zöldfülűnek számítok, mégis sokan érdeklődnek az itteni életvitel, stílus, kultúra, természet és társadalom iránt. Nektek itt a blogon inkább csak a szívemet szoktam kiönteni. 🙂 na lássuk lássuk, mivel is gazdagodtuk vagy épp szegényedtünk a 6 hónapnyi ázsiai beach life alatt:

Munka, mint üzlet: csak, azért mert 1, mindenkit ez érdekel                   2, gyorsan le akarom tudni a dolog rosszabik oldalát. Aonang.hu 4 éve működő iroda és rendelkezik minden szezonról kimutatásokkal. Az idei szezonban elég vékonyan fogott a “könyvelő” tolla. Jócskán elmaradtunk a tavalyi és tavaly előtti forgalomtól. Krabi térség, de talán egész Thaiföld kevesebb európai turistát látott idén, mint az eddigi 10 évben. Európában baj van és ezt most már itt is érezni, egyértelmű, hogy a migránshelyzet, a terror veszély és a repülőgép eltérítések, lelövések miatt idén jóval kevesebb ember érzett kedvet arra, hogy átrepülje a fél világot. Hát ez van sajnos, ebbe nem tudunk beleszólni, csak reménykedni hogy rendezik a sorokat a kiválasztottak. Mélyebben nem akarok ebbe belemenni, mert 6 hónapja nincsenek naprakész információim, itt az emberek nem foglalkoznak napi szinten ezekkel a dolgokkal. Ez nagy különbség, mert emlékszem mielőtt kiutaztam én is ezzel keltem, ezzel feküdtem és ez volt a téma a munkahelyen is. És ahogy látom az okostelefonomon, még mindig így van odahaza. Persze hazugság lenne mindent erre fogni, nem is áll szándékomban. A legnagyobb minuszt a mi kapkodásunk és hozzánemértésünk okozta. Az új weboldal csak nyár végére lett kész, a fészbuk oldal is alaphangon döcögött csak és a levelezési rendszerünk is egy katasztrófa volt. Volt olyan, hogy érdeklődők hetekig nem kaptak választ tőlünk, mert hiába küldtem el időben valahol elveszett az éterben. Még ide nem értünk és nem tanultuk be a dolgokat, addig csak Cooperre hagyatkozhattunk és valljuk be, ő már érdektelen volt a dologban. Tehát ő már nem foglalkozott az üzlettel, mi meg még nem. Na ez volt egész 2015 nyarán. Ezek fontos dolgok, mert sok magyar anyanyelvű turistával futottunk össze a parti sétányon, akik elbeszélései szerint nem is hallottak aonang.hu-ról. Na ilyen nem fordulhat többet elő! Bár még mindig zöldfülünek számítunk, de legalább itt vagyunk és most már ismerjük az itteni helyzetet és igyekszünk irányításunk alatt tartani a dolgokat. A jövő sikerei most már a mi kezeinkben vannak és ez nyújt némi reményt, hogy 2017 sikeresebb lesz. Tavaly mikor ide jöttem, októberben még azt sem tudtuk lesz e egyáltalán vendégünk. Ehhez képest a következő szezonra már most biztosan várunk 5 családot és nagyon esélyes egy újabb esküvő lebonyolítása. Összegezve: üres zsebbel, de mosolygós szívvel indulunk haza.

  
Munka, mint hivatás: Imádom, imádom és imádom! Erre nincsenek más szavak! Sokan szegezték nekem, hogy én itt csak a tengerpart meg a nyaralás miatt szeretek lenni. Eddig is mondtam, hogy ez nem igaz, de most már alá is tudom támasztani. Ha visszagondolok erre a fél évre, határozottan a vendégeink jutnak először eszembe, utána azok az emberi találkozások, amikre azért nyílt lehetőségem, mert itt élek. Az első szezonunkban ezen a téren kegyes volt hozzánk az élet, a bőven száz fő feletti vendégseregünkből mindössze 2 embert tudok mondani, akikkel nem sikerült megtalálni a közös hangot, 20 embert akik semlegesek maradtak és igen, 100 ember feletti a létszám, akik a szívünkben landoltak. A turistáink, családunk, barátaink, látogatóink  és az itt megismert emberek tették csodaszép nyaralássá a mi 6 hónapunkat. Nem akarok most személyeskedni, mert ha elkezdem előkotorni a hozzájuk fűzödő emlékeim még sírva is fakadok vagy addig sorolom őket, hogy senki nem fogja végigolvasni a bejegyzésem :). Hálás vagyok, hogy megadatott újra az, hogy érző, húsvér emberek között élhessek! Ugyanis az elmúlt 3 évben Svájcban ebből csak vajnyi keveset tapasztaltam. Ott a 100 visszatérő vendégemből kb 15nek  volt lelke. A világ egyik leggazdagabb országában az emberek többsége egy érzelmi nulla vagy pedig csak látszatra az, a lényeg hogy a pókerarc mindig meg legyen, pedig lehet hogy a világ fájdalmát hordozza magában. Vagy épp lehetne a világ legboldogabb embere, mert neki minden összejött. És én már majdnem velük haltam. Száz szónak is egy a vége: hálás köszönet, hogy visszahoztatok az életbe! 

Ao Nang, mint otthon: hát őt is imádom, mert szerintem gyönyörű! Bár kifejezetten nem szeretem az alább felsorolt 2 helyet, de ha tehetném mégis csempésznék ide egy kis phuketi hagulatot és egy csipetnyi samui tengerpartot. Az elsőt azért, mert nagyritkán jól esne egy kicsit kirúgni a hámból és Ao Nang elég unalmas e téren. Csak néhány élőzenés bár van, ami ugyan nyaralás alatt kielégítő, de mi már kívűlről tudjuk, hogy a Boogie barban melyik zene után mi fog következni. Vannak ugyan próbálkozások a party hangulat becsempészésére, de valahogy az itteni közönség nem fogékony erre. Samui hófehér homokos strandjait meg azért szeretném idelopni, mert már unom hallgatni, hogy Ao Nang strandja nem szép. Általában ez az első, amit Ao Nangról mondanak az emberek és akkor ez itt már el is van kapálva, pedig Krabi nem csak abból az egy nem igazán szép partszakaszból áll, sőt ha esélyt ad neki az ember, hamar rájön, hogy igazából szebb mindennél 🙂 és az itt élő emberek, bár kendőt hordanak a fejükön és mecsetekbe járnak imádkozni, mégis a legkedvesebb emberek a világon! A muszlim jelenléttől nagyon tartottam az elején, hogy fogom én ezt megszokni. Hisz mint említettem, mikor idejöttem a csapból is az folyt micsoda barbár népek ezek. Erről is sokat tanultam és most már tudom, hogy aki egy kalap alá veszi az összes muszlim vallású embert és megbélyegzi a hite miatt az egy nagyon sötét fehér ember, aki még sosem járt Európa határain kívül( legalábbis nem nyitott szemmel). Persze erről meg a radikálisok tehetnek, akik a vallással takargatják a vérszomjukat. Itt azért lazábban veszik az előírásokat is az emberek, nem minden nő hord kendőt, simán isznak a férfiak alkoholt és az új házba a főbérlő simán megengedte a kutyákat. Szóval lazák 🙂 Ao Nang csodás hely, Thaiföldön belül nem költöznék máshova, mert azért már megfordultunk jópár helyen és mindig édes volt a visszatérés. 

   

  

 A mindig mosolygó thai emberek: valóban, még fél év után is mosolyognak. Aki azt mondja, hogy csak a turisták pénzét akarják kicsalni és minden fehér embert kétlábon járó ATMnek nézik, na az az ember tuti hogy csak Pattayan és Phuketen fordult meg. Ez olyan, mintha Budapestet a nyóckerrel azonosítanánk. Egy tucatnyi thai embert ismertünk meg, akik önzetlenül segítették az utunk, akár ismeretlenül is. Az itteni emberek nem nagyravágyók, nem kapzsik és legfőképp nem irigyek! Nem bassza a csőrüket, ha a szomszéd fűje zöldebb. Tavaly nyáron, mikor készültünk az indulásra rengeteg dolog nem jött össze vagy épp tett keresztbe és én rettegtem! Tomboltam, bőgtem, depibe és betegségbe döntöttem saját magam.  Megsúgom, hasonló a helyzetünk most is. Tudjátok ez az amikor minden egyszerre romlik el, sorra kisebb balesetek érnek és olyan dolgok nem működnek, amikről pedig 100 emberből 100 állítja, hogy ez sima liba és a baj csak ömlik, csőstől. Most mégsem bőgök, tombolok és döntöm magam depibe, mert az itt eltöltött idő alatt megtanultam, hogy legyek hálás azért, hogy például nekem még van innen is lejebb. Mert lehet hogy éppen nincs semmin és üres a zsebem, ám én még így is a föld lakosságának leggazdagabb 10%ába tartozom és lehet, hogy hetek óta kiszámoljuk mennyit költhetünk el naponta, én még így is a legszerencsésebbek közé tartozom, semmi nagy gondom nem lehet, hiszen ma már ettem! (Kétszer is) Hálás vagyok, hogy a mindig mosolygó thai emberek tanítanak engem erre!

   

   

 Beilleszkedés: amiért nem vagyok hálás a thaioknak, az az anyanyelvük! Szorgalmasan jártunk a suliba és persze fejlődtünk is, de a tudásunk messze elmarad a várttól. Még a beszéd az hagyján, de az írás-olvasással nagyon szenvedünk. Míg a német és angol gyerekjátéknak bizonyult, ehhez a nyelvhez tuti kell 3 év tanulás. Nem adjuk fel, ez nem is opció, ugyanis a thaiok nem beszélnek angolul. Kb senki! Még a hivatalokban sem. Így lett a mi kedves, aranyos Pada tanárnénink a mi jobb kezünk és tolmácsunk. Hálás köszönet neki! A közös nyelv hiányában a beilleszkedés még várat magára, igazából tök idegenek vagyunk itt, mint a többi 30 millió turista rajtunk kívül 🙂 egyelőre fel tudjuk dolgozni. 

  Rengetek dolog van, amiben fejlődtünk, amikre büszkék vagyunk és az év végi mérleg a pozitív oldalon súlyosabb, ám vannak bőven hiányosságaink. Íme a mi szégyenfalunk: 

futás vagy box vagy akár bármi nemü testmozgás mellőzése. Igazából lusta tetvek voltunk végig, pedig nem ez volt a terv. 

-a thai nyelv alapszintet sem verő tudásunk botrány! Még akkor is ha a világ egyik legnehezebb nyelve. 

-a betervezett egészséges életmód váltás sem jött be, tornyokban állnak az üres jégkrémes dobozok és mi X kilókkal többel megyünk haza. 

-beilleszkedés a helyi külföldiek közé. Feketepont, csillagos! Fél év alatt egyszer sem voltunk önként szemetet szedni, pedig kéthetente megrendezik bandákba verődve az itt letelepedett farangok. Szégyen! 

-nagyon akartam segíteni egy rühes kutyán, ám mégsem vállaltam be. Nem kockáztattam a saját kutyáim egészségét és hazajutásukat. 

Szóval a jövőben ennél sokkal jobban kell csinálni mindent! 

   

 Szuper, lehet is ez az én újévi fogadalmam, amit már holnap meg is fogadhatok és kezdhetem is kivitelezni! Ugyanis holnap Április 13, a thai újév kezdete. Itt a Szilvesztert Songkrannak hívják, pezsgő helyett pedig jeges vizet locsolnak. Emlékeztek a fészbuk ice backet challenge őrületére? Na pont az lesz itt holnap, csak egy pöttyet nagyobban nyomják. 70 millió ember fog vizet locsolni emeletről, udvarból, teherautóról, vödörből, slagból és vizipisztolyból egész álló nap. Tiszta húsvét hétfő nagyüzemben :).  Ígérem megírom milyen volt. Hát így lett az én szezon értékelőm szumma szummárum ezen thai év utolsó posztja. 

Happy New Year Thailand!

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s