Ünnepek hete

2016.04.13 Songkran napja.

A thai új év ünnepe. Ilyenkor nagyon beindulnak a thaiok és őrült locsolkodásba kezdenek. Az amúgy csendes kis városkánk igazi streetparade helyszínné változott. Egyirányúsították a part menti főutat, több ezer ember indult neki lábon, motoron, kocsival és csónakon és kivétel nélkül mindenki kezében vizipisztoly. A jobbak hordókból nyomatták a pick upok platójáról, a legmenőbbek nem ciciztek, egyenesen a slagból zúditották ránk a cuccot. Minden étterem telepített ki az utcára hordókat, ahol után lehetett tölteni a municiót és persze akkor az igazi ha jég is van benne. Nem mondom, hogy tüdőgyulladást kaptunk, hisz 40 fok volt, de nem mindig kellemes. Főleg, hogy itt mindenki szépen fel volt öltözve az utcán, csak elvétve lehetett látni egy-egy turistát bikiniben vagy úszónadrágban. Mi ‘helyiek’ szépen betartottuk az illemszabályokat. Na ezt csak azért írom, mert el tudom képzelni ha az európai vagy amerikai emberek ünnepelnék az új évet ilyen körülmények között, az milyen látványhoz vezetne. Itt nem villantak a cicik és popók, a thai kormány közleményben figyelmeztetett, hogy még a világos színű poló viselését is tessük mellőzni. Ezt azoknak írtam, akik Thaiföldet még mindig a sexturizmussal azonosítják. Persze Krabi nem Pattaya és nem Phuket, de nem Pattaya és nem Phuket jelenti Thaiföldet! Lássunk tovább az európai utazási irodák kedvenc ajánlatain mikor nyaralást tervezünk a mosoly országába. Na de kanyarodjunk vissza a bulihoz. A locsolkodás után irány egy parti hotel medencés partija, ahol a helyi külföldiek csoportjának fiatalabbik fele vonultatta fel magát. Itt sikerült mindenkinek eláztatnia magát végérvényesen 🙂  Nem volt életünk bulija, bár ha azt nézzük hogy így nyomjuk majd az európai 2559-ben is, akkor áldásom rá 😉 

   

  

  

  

 A mi kis kis személyes ünneplésünk csak április 18 kezdődött, mint Pattayan a Songkran. Mi azonban magunkat ünnepeltük, csak így lazán 🙂 végre aláírtuk a papírokat az új házra és birtokba is vehettük. Hónapok óta szemezünk ezzel a házzal, tudjátok úgy mikor ott állsz a kiszemelted előtt hosszú percekig és lelki szemeiddel látod, hogy te már  benne élsz, hogyan rendeznéd be, hova parkolnál az álomautóddal és hogy sokkal jobb házavató bulit rendeznél, mint a fent említett pool party. Aztán végre kiderül ki a tulaj, a föld alól kell előhúzni persze, egy kukkot sem beszél angolul és naná hogy muszlim. Hip hip hurrá! A ház belül full üres, koszos és az udvar a házkörül tele van szeméttel. Az ára pedig jóval több, mint ameddig nyújtózkodhatunk. Na én gyorsan le is tettem erről az álomról, viszont Anti kitartott mellette! Egy-két hónapot ő még tovább szemezett a házzal és meg is lett az eredménye. Kiderült a tulajokról, hogy igazán jófejek, ugyanis kaptunk egy olyan árajánlatot, ami mellett nem tudtunk elmenni és ami a legfontosabb, hogy megengedték a kutyákat is meg az irodát és lényegében mindent, amit kértünk. (Taps) Így már nagyon is megérte a váltás. Közel ugyanannyi pénzért, mint a régi házunk a dzsungelben, kaptunk egy városi, tengerpart közeli 100 négyzetméteres 2 hálós 2 fürdős 4 éve épített házat, ahol az új iroda is helyet kap majd, sőt további lehetőségek is rejlenek a helyben. Így már kutyát-macskát nem érdekli, hogy nincs benne bútor. Az alapos takarítás ugye nem lesz probléma és a ház körüli udvart is helyre lehet hozni egy kis pénzzel és energiával. Az üzlet szempontjából a forgalmas helyen való elhelyezkedés, az én szempontomból meg a 15 méterre lévő medence a fő húzóerő, ami miatt ezen ház mellett döntöttünk 🙂 Persze aonang.hu jövője az első és ha ez a ház beválltja a hozzá fűzött reményeket és tud élni az adottságaival, akkor abban hiba nem lesz! 2 nap alatt gyors át is cuccoltunk. Bár dög meleg volt, mégis ez volt életünk legkönnyebb költözködése. Mindössze pár kört fordultunk egy bérelt pick uppal.  

  

  

  

 Sokatok keresett meg bíztató szavakkal, hogy jókedvet öntsön belém. Ebből gondolom, hogy az elöző posztjaim hangvétele elkeseredettre sikerülhetett, pedig nem vagyunk azok. Erről szó sincs! Én a valósat írom mindig és ahhoz az is hozzátartozik, hogy megmutassam, az élet itt sem mindig csupa napfény, móka és kacagás. De az biztos, hogy életünk legjobb telét töltöttük el és azért üres a zsebünk, mert tettünk azért, hogy ez a jövőben is így legyen! Sőt, minden egyes tél csak jobb és jobb legyen! Az pedig, hogy hiányzik a családom és a barátaim, az ellen nem lehet mást tenni, mint hazamenni. 🙂 miközben ezeket a sorokat írom már úton is vagyunk Európa felé. Kérlek titeket, jövő szerdára megrendelni a jóidőt!

Ezek itt az indulás pillanatai, én a motorral érkezem majd 🙂 🙂 🙂 

   

  

Advertisements

5 thoughts on “Ünnepek hete

    1. Igen, tudom hogy mindig te vagy az első, aki olvas:) ezért a folyt köv…. Mondatot a végén neked szánom, ami azt jelzi, hogy nincs vége. De igaz, lehetne egyértelműbb, mondjuk “szerkesztés alatt” 🙂 puszillak!

      Like

  1. Nagyon érdekesek ezek a lelki változások, és tök jó, hogy őszintén írsz róluk.

    A kezdeti “beszélünk angolul( és itt minden thai is beszél), de thaiul is tanulunk már. A beilleszkedés pedig gyerekjáték egy olyan társadalomba, ahol egy ritmusra dobban a szíved az ott élőkkel.”

    vs a mostani “Nem adjuk fel, ez nem is opció, ugyanis a thaiok nem beszélnek angolul. Kb senki! [..] A közös nyelv hiányában a beilleszkedés még várat magára, igazából tök idegenek vagyunk itt”

    Kíváncsi vagyok, hogyan vészelitek át az évet, és hogyan haladtok majd a nyelvtanulással.

    Továbbra is sok sikert!

    Like

    1. Haha, hát igen😃 mondjuk tényleg beszélnek angolul, hogy mit akarsz és az mennyibe kerül😃 ami turista szemmel tök kielégítő volt. De igaz, most már tudjuk, hogy ez édeskevés az való élethez. A beilleszkedés meg leginkább a munkánk miatt maradt el idén, a turistáinkkal voltunk elfoglalva. Jó ötletet adtál, visszaolvasok és fogok írni egy akkor és most összehasonlítást. Én is kíváncsi vagyok mik a különbségek. Hát ilyen vagyok, ami a szivemen az a számon akkor és mindig, még ha hülyeségek is. 😇

      Like

      1. “…még ha hülyeségek is”

        Ööö, nem erre akartam kilyukadni.

        Viszont. Ismered/-itek a kultúrsokk jelenségét, a mocsok kis fázisaival, ugye? Az elején tényleg írtál olyan dolgokat (néha még most is), amitől a hátamig szaladt a szemöldököm, de ez nyilván nem azért van, mert “hülyeségeket írsz”, hanem csak a nászút szakasz volt, ez így megy.

        Az szerintem is tök jó ötlet lenne, ha írnál a korábbi véleményedet összehasonlító posztokat — és megint csak, nem azért, hogy a saját “hülyeségeddel” szembesülj, szó sincs róla, hanem mert a kultúrsokk egy igazi gané dolog, jön és beviszi a kis mélyütéseit, és ha a tippelnem kéne, még egy darabig egyre csak rosszabb és rosszabb lesz, mielőtt jobbra fordul.

        Nem károgni meg vészmadárkodni akarok, drukkolok, és remélem, hogy kihúzzátok, de például a beilleszkedésről az a véleményem, hogy a büdös életben nem fog sikerülni, a farang az farang marad mindig — ugyanakkor nagy mindentudóként sem akarok feltűnni, csak kábé 2,5 évet éltem thaiföldön, és nem is én vagyok a világ legszociálisabb embere. (Számomra egyébként kábé 1,5 évnél volt a mélypont, mizerábilis volt, és a pokolba kívántam az egészet az összes mosolygásukkal együtt, utána viszont – fázisok, fázisok! – hirtelen mintha felkapcsolták volna a villanyt, és tök megszerettem ott lenni. Ugh, hiányzik.)

        Egy a lényeg, állati kíváncsi vagyok, hogy alakulnak ezek a kis lelki dolgaitok, összehasonlító érzelmi posztok jöhetnek! 🙂

        Like

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s